A falu a 13-14. századi feljegyzésekben szerepel először, de itt még Mucsfalva ként említik. A török hódoltság idején teljesen elnéptelenedet.
A török kiűzése után 1724-ben német telepesekkel települt be. Már itt jelentkezet az állat és növénytermesztés. Elkerülték a külön féle csapások a falut, mint például az 1737-es pestis járvány. A telepeseket viszont újra és újra bosszantotta a katolikus egyház evangélikus vallásuk miatt. 1786-ban épülni kezdet az evangelikus templom és ezzel a katolikus egyház zaklatása is véget ért. Az 1848-49-es szabadságharcban szép számban és aktívan részt vettek a német lakosok a magyarok oldalán. Az 1900-as évek elején nagyközséggé nyilvánították, de két évtized után elvették ezt a címet mert 1000 fő alá esett a lakosság száma. A második világ háború után a lakosság összetétele megváltozik. Az őslakos németek nagy részét kitelepítik helyükre felvidéki és bukovinai székelyeket telepítenek be. A betelepítettek viszont megtartották az eddigi is jellemző állat tartást és növény termesztést. Jellemző a falura az I-II. világháborúban elhunytak emlékére állított hősök szobra. Az elmúlt 15 évben rengeteget fejlődött a falu.Jelenleg a lélekszám 373 fő ami azt jelenti hogy négy éve a település lakosság száma stagnál ugyanakkor öregszik.

A címer alapja egyenesen álló, csücskös talpú pajzs, mejnek felső kétharmada kék, alsó egyharmada zöld színű. A zöld színű mezőben domború osztás látható, melynek ívei között a keskeny kék sávok a település domborzatára és vizeire utalnak. A címerpajzs kék mezejében a két templomtoronya településen élők két különböző vallását - katolikusok és evangélikusok - jelképezi. A község mezőgazdaságát jelképezi lebegő kalászok ezüst színű, fekete kontúros rajza, a búzakéve és az arany színű stilizált szőlőfürt.